„Hogyan lehet >>rendet vágni<< az eltéréseknek ebben a rengetegében? Milyen alapon lehet a nyelveket egymással összehasonlítani? Az egyik válasz a nyelvek történetének kutatásából következik: ha két nyelvről kimutatható, hogy valaha egy nyelv különböző változataiként léteztek, vissza kell menni a közös ősig, és fel kell tárni a történetileg magyarázható szabályos változásokat. Ezek a változások azután megmutatják a hasonlóságok és eltérések mértékét és természetét is.”
Az idézet A nyelv és a nyelvek című könyv részlete, melynek társszerzője, Nádasdy Ádám, sorozatunk egyik előadója. Hasonló „rendvágást” kísérelhetett meg az érdeklődő második prezentációnk alkalmával, melyen Starcevic Attila egyetemi adjunktus tartott bevezetést a nyelvi rokonságok összetett rendszerébe. Honnan ered az angol nyelv? Miért nem lehet az angol a magyar rokona? Rokonság és őstörténet. E témaköröket taglaljuk e heti bejegyzésünkben.
Nyelvtörténeti szempontból fontos különbséget tennünk rokonság és genetikai ősrokonság között. Előbbivel ugyanis a nyelvtörténet nem foglalkozik, míg utóbbival igen. A rokonságnak (nem őstörténeti) két alapfajtáját különböztetjük meg: létezik areális, illetve tipológiai rokonság. Areális rokonságnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egymáshoz közel álló nyelvek egymástól kölcsönöznek. Kellőképpen szemlélteti ezt az egyre gyakoribb jelenséget a pendrive szó széleskörű magyar használata, vagy a dizájn szó köznyelvbe való beolvasztása, mely példa esetében már a helyesírás is alkalmazkodik a jövevényszó kiejtéséhez. Kölcsönzést azonban nem csak szavak, de szerkezetek esetében is észlelhetünk. „A parlament a törvényt kiszavazta” – hallhatjuk a magyar ajkú lakosság egyes területein. Hagyományőrző szóhasználattal [avagy tradicionálisan, hogy a jövevényszavak integrációját (!) tovább szemléltessük] a legtöbb magyar a megszavazta szót használja kiszavazta helyett, amelyben az igekötő a szláv befolyásnak engedve megváltozik. Nyelvi kölcsönzések olyan areális szituációkat is előidézhetnek, mikor az egyik szláv nyelvből eredő magyar jövevényszó magyar alakjának tulajdonságait veszi át egy másik, szintén szláv nyelv.
A tipológiai, nem genetikai ősrokonság kategóriáját tovább bonthatjuk analitikus, illetve szintetikus rokonságra. Analitikus rokonság az agglutinatív (ragasztó) viselkedést tanúsító nyelvek kapcsolata, melyekben a toldalékok, végződések jelentéstartalommal bírnak. Szintén analitikus rokonság az izoláló (elszigetelő) viselkedést tanúsító nyelvek viszonya. Akik figyelemmel kísérték sorozatunk előző előadását, már tudhatják, hogy az izoláló nyelvek esetében a nyelvtani viszonyokat önálló morfémák, egymástól elszigetelt szavak és szórend fejezi ki. Az angol elsősorban ebbe a csoportba tartozik, többek között a kínaival vagy a vietnámival egyetemben. ASZTAL + EMBER + SOK – e három szó együttesével fejezik ki mondandójukat egyes keleti nyelvek használói, mikor az ASZTALOSOK-ra utalnak. Hasonló szerkezetet mutat be a következő példa: SOK + SOK = SOKASÁG.
A tipológiai, nem genetikai ősrokonság kategóriájának másik osztálya a szintetikus rokonság, melyet szintén tovább bonthatunk: megkülönböztetünk flektáló illetve poliszintetikus jellegzetességeket felsorakoztató viszonyokat. Flektáló/inflexiós (hajlító) nyelvek esetében a végződések több információhalmazt összpontosítanak. He sings. Az –s toldalék hozzátételével a kifejezés pontosan meghatározza a cselekvő számát és személyét, a cselekvés idejét, valamint azt, hogy a kifejezés módja indikatív, azaz kijelentő. Az ehhez hasonló, több információtartalommal egyszerre bíró toldalékokat nevezzük kumulatív végződéseknek. Sűrűn találunk erre példát a görög, szerb, horvát, orosz, valamint a latin nyelvek többségében. A poliszintetikus/inkorporáló, avagy bekebelező nyelvek magas fokon agglutináló nyelvek, melyekben a toldalékok halmazai határozó- és módosítószókat is magukba foglalhatnak, gyakran teljes mondatnak megfelelő szavakat alkotva. A szótövek olykor összeolvadnak végződéseikkel. Bekebelező jellegzetességeket állapíthatunk meg a francia nyelvben, de a szibériai nyelvek, illetve az inuit (eszkimó) is tendál a toldalékok szótövekhez való rögzítése felé. E csoport bemutatását zárjuk egy eszkimó jelentéstömörítő példával: illujuaraalummuuttuviniugaluaqpungalittauq jelentése: ’de én is egyike vagyok azoknak, akik még a nagyon nagy házhoz mentek el’.
Nyelvtörténetileg releváns rokonság a genetikai ősrokonság. E tudományág első komoly mérföldkövét egy 18. századi felvetésnek tulajdoníthatjuk, mely szerint a nyelvi hasonlóságok közös múltra utalnak. Ezt a hipotézist azóta számos fonológiai, hangtani bizonyíték támasztja alá.
horvát objed, Osijek, Srijem, susjed = magyar ebéd, Eszék, Szerém, szomszéd
Igaz ugyan, hogy a fent szemléltetett példa megfeleltetéseket talál a horvát és a magyar nyelv között, de ha további kutatásokat folytatunk, be kell látnunk: ezek a hasonlóságok nem vezethetők vissza rendszeres megfeleltetések fejlődésére. Így a magyar-horvát nyelvi rokonság nyelvtörténetileg értelmezhetetlen. Más eredményre jutunk azonban a következő példát górcső alá véve:
angol goose, soft, ousel, other = német Gans, sanft, Amsel, ander
Megállapíthatjuk, hogy a megfeleltetés során az angol szisztematikusan kihagyja a nazális hangot. A megfeleltetés iránya nem fordított, hiszen maguktól, „csak úgy” nem jelennek meg rendszerezett formában hangok egy adott nyelvben. Nem a német tehát az innovátor, hanem az angol. Az utóbbi nyelv közgermán múltja alnémet, majd nyugat germán ősökre vezethető vissza. Legtágabb körben az angol szisztematikus megfeleltetések levezetése révén az indoeurópai (indogermán) nyelvcsalád köreibe sorolandó, közel 150 nyelvvel egyetemben.
Második előadásunk résztvevői tehát betekintést nyerhettek a nyelvi rokonság és a genetikai ősrokonság összetett rendszereibe. Sorozatunknak azonban korán sincs vége!
Jövő heti témánk: Miért ejtik az angolok olyan furcsán az idegen szavakat? Vagy mégsem? Az angolba beáramlott jövevényszavak. A francia/latin szavak ejtése ma (casus belli, attaché).
Előadó: Starcevic Attila
Időpont: Kedd, október 11. 18:00-19:00
Helyszín: ELTE BTK, Angol-Amerikai Intézet, 1088 Budapest, Rákóczi út 5, 031 terem
