Angol, mint világ- vagy gyilkos nyelv?
Az ELTE – BTK Angol Szabadegyetemének előadássorozata
„Feltesszük a kérdést, miért éppen az angol a világnyelv, hogy átok-e ez, vagy áldás, és vizsgáljuk az angol hatását a világ többi nyelvére, valamint a többi nyelv hatását az angolra.”– olvasható az ELTE – BTK Angol Szabadegyetem blogoldalán. Ezeket a kérdéseket járják körül az előadók, és próbálnak meg rájuk válaszokat találni a szorgalmi időszak minden keddjén, este hat órától hét óráig az Angol- Amerikai Intézet Rákóczi úti épületében.
Miért éppen az angol?
A november 22-ei előadást, a Szabadegyetem nyolcadik előadását Dr. Szigetvári Péter egyetemi docens, az Angol – Amerikai Intézet Angol Nyelvészeti Tanszékének tanszékvezetője tartotta „Miért épp az angol?” címmel. Taglalta, vajon miért ez lett a világnyelv és kérdéseket vetett fel, hogy alkalmasabb –e más nyelveknél az angol ezt a szerepet betölteni, és ha igen, miért.
Elmondta, hogy a nyelvészek nem tudják, miért ez vált napjaink első számú világnyelvévé; de ez nem is az övék, hanem a történészek, szociológusok feladata, hogy ezt kutassák; majd a következő angol mondattal indította előadását: "English is generally acknowledged to be the world's most important language." (1985) – ami magyarul annyit jelent, hogy „Az angolról általánosan elismert, hogy a világ legfontosabb nyelve.” - hozzátette, hogy ezt a kijelentést nagy felháborodás övezte a nyolcvanas évek közepén, ezért az important szót ki kellett cserélni az influent szóra, ami által annyi lett a mondat jelentése, hogy az angol a világ legbefolyásosabb (és nem a legfontosabb!) nyelve. Hangsúlyozta, hogy a nyelv nem racionális, hanem érzelmi döntés kérdése, ugyanakkor állította kicsit viccesen, hogyha most egy UFO „elszívná” a Földről az angolt, nagyon nagy bajban lennénk, mert napjainkban mégiscsak az angol az első számú világnyelv. A világnyelvek viszont változhatnak a történelem során, esetleg el is tűnhetnek, és ez az angollal is ugyanúgy megtörténhet, ahogy megtörtént a sumérral, az akkáddal, az arámival is. Megemlítette még a latint, mint elsősorban a múlt bürokráciájának nyelvét, illetve a görögöt, mely szintén jelentős teret hódított Nagy Sándor idején, de nem tudott világnyelv lenni. A német Európa középső felén, a Német-Római és a Habsburg Birodalom fennállásakor virágzott. Az orosznak sem sikerült világnyelvvé válnia, pedig minden törekvés megvolt rá. Ezzel a példával hívta föl a hallgatóság figyelmét arra, hogy a nyelvnek szimpatikusnak kell lennie, nem elég a katonai beavatkozás. Az arab nyelv is lokálisan nagy kiterjedésű, de ez inkább a valláshoz köthető és kínait is nagyon sokan beszélnek (elsősorban a népesség miatt). „Csaknem 1200 millióan beszélnek mandarinul, míg az angol anyanyelvűek és nem anyanyelvű angolul beszélők száma együttesen éri el a valamivel több, mint 400 millió főt.” Mindazonáltal tény, hogy mostanában az angol a legszimpatikusabb nyelv, ami talán az USA törtetésének, az angol popszámoknak és 80%-ban az Amerikából importált filmeknek köszönhető. Emellett az internethasználat nyelve is elsősorban angol (a világhálót 536.6 millió angol nyelven, de nem biztos, hogy angol anyanyelvű felhasználó böngészi). Gyakran érvelnek amellett, hogy az angol könnyű nyelv (ez relatív), de az igaz, hogy latin betűs írásában csupán 25 betűt használ, és nincsenek mellékjelek sem.
Elmondta, hogy Kelet-Európában, többek közt Magyarországon sem olyan jó (20-30%-os) az angoltudású emberek száma. A német (Közép-Európától Keletre), a francia (EU hivatalos nyelve, de inkább a Franciaországgal szomszédos országok beszélik, ill. Kanadában) jelentős még, de spanyolul (elsősorban Dél-Amerika nagy részén ott használják, ahol sem angolul, sem franciául nem beszélnek), oroszul (elsősorban a szláv és a volt kommunista országokban), és jóval kevesebben, de sokan beszélnek még olaszul is. Megdöbbentő adat, hogy sem az USA-nak, sem Angliának nem hivatalos nyelve az angol (nincs hivatalos nyelvük), de legtöbben ezt beszélik mindkét országban; míg máshol, például Indiában és pár Afrikai országban hivatalos nyelvként van jelen. „Ha azt vesszük alapul, hogy összesen hány országban beszélik, számottevő az angol dominancia. Megállapíthatjuk, hogy az angolt beszélő országok GDP-je lényegesen nagyobb számot mutat összesen, mint bármely más nyelv hasonló mutatója. Felgyorsult világunkban kulcsfontosságú egy adott nemzet gazdaságilag elfoglalt helye a világban, ennek hatása a világnyelv státuszra is rávetül.” - fogalmazott. A nyelvek dominanciáját nemzetközi téren hat alapvető tényező befolyásolja: az anyanyelvű beszélők száma, a második nyelvként beszélők száma, az adott nyelvet használó országok száma és népessége, az adott nyelvet használó szektorok (tudomány, diplomácia stb.) mutatója, az adott nyelvet beszélő országok gazdasági, katonai, pénzügyi-gazdasági helyzete és a nemzetközi szociális tekintély. Egy olyan érdekes példát említett még a 20. század elejéről, hogy George Lemaître világegyetem tágulásáról szóló briliáns cikkét 1927-ben senki nem vette észre, mert franciául publikálta. Két évvel később Edwin Hubble angolul publikált róla, mindenki felfigyelt rá.
„Gyilkos” nyelv?
November 29-én Dr. Eitler Tamás, az Angol-Amerikai Intézet Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének adjunktusa tartott előadást „Az angol, mint gyilkos nyelv?” címmel. Kitért a nyelv elterjedésének okaira (modern világrend, gyarmatosítás, ipari forradalom, angolszász cégek dominanciája). Illetve arra, hogy mely területek által lett az angol a globalizáció nyelve (informatika, filmipar, légi közlekedés, oktatás, tudomány, design…). Semleges „fizetőeszközként” emlegette az angolt, mint ún. lingua francát, amely egy közös közvetítő nyelv, különböző nyelvű emberek között, de egy olyan kérdést is felvetett, hogy ennek hatására 2100-ra a 6000-7000 nyelv közül 3000 valóban eltűnik? Nem tudni biztosan, de az ezt elősegítő tényezők lehetnek a migráció, keveredés, többnyelvűség (angol mellett a kis nyelv elhagyása valószínű, de nem szükségszerű – akár erősítő szerepe is lehet). Majd mélyen nyelvtanba menően beszélt az „új-angolok” kiejtéséről, nyelvtani szokásairól, melyekről nem lehet pontosan tudni, hogy kreativitás vagy helytelen használat. Majd az angol lingua franca nyelvi jellemzőiről volt szó, ahol szintén felmerült ez a kérdés. De hangsúlyozta, hogy az alapelv mindig: egymás kölcsönös megértése. Utolsó kérdésként azt boncolgatta, hogy az angol megmaradhat-e angolként. Bár Magyarországon még a brit angolt használják/tanítják elsősorban, a világban, főleg a gazdaságban inkább már az amerikai angol van jelen és az amerikai egyetemekre is már korábban, a ’30-as, ’40-es években megnyílt az út a külföldieknek. Arra a közönségkérdésre pedig, hogy mi lesz a jövő: BBC vagy CNN? Azt a választ adta, hogy mindkettőnek más a célcsoportja, és egyelőre még ugyanúgy van választásunk a kettő között, mint ahogy választhatunk a különböző nyelvek, illetve nyelvváltozatok között.
B. A.
Előző előadásunk alkalmával betekintést nyerhetett az érdeklődő a világnyelv fogalmának összetett témakörébe. Sorra vettük, milyen tényezők befolyásolhatják az angol nemzetközi dominanciáját. November 29-én, kedden, az Angol Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék képviseletében Eitler Tamás egyetemi adjunktus folytatja előadássorozatunkat. Téma: Az angol mint globális nyelv. Miért vagy miért nem alkalmas az angol a közvetítő nyelv (lingua franca) szerepére? "Gyilkos" nyelv lenne, mely, háttérbe szorítja, elnyomja és szépen lassan felemészti a többi nyelvet és ezáltal a többi kultúrát? Esetleg az angol ma már nem más, mint egy a számtalan árucikk közül? Ezekre a kérdésekre keressük a választ sorozatunk kilencedik előadásán. 
A StAmE sajátosságai megfigyelhetők Tom Waits: What’s he building in there? című alkotásában:
.jpg)
.jpg)
